Márta & Richárd — Frida Virágműhelye

"Kedves Frida!
Egy kissé szentimentális felütéssel kezdenék: olyan érzésem van a Veled folytatott levelezés kapcsán, mintha csak egy Jane Austen regénybe csöppentem volna, ahol két régi jóbarátnő levelezik egymással, és a regény végén a levelekből rajzolódik ki a történetük."

Mikor egy éve elolvastam ezeket a nekem szánt sorokat Mártitól, egyszerűen túlcsordult a szívem... Egyszerűen verdesett az örömtől. Később csendesedett csak el, ahogyan magam elé képzeltem az augusztus fényében fürdő, mészkő színű kúriát. Mártival és Richárddal a történetünk aznap rajzolódott ki teljességében, mikor a helyszínen végre körülvettek bennünket a tearózsa bokrok, az illatos zöld gyep; mikor láttam a helyszín piciny kápolnáját és először öleltem meg a párt; ahogyan együtt hajtogattuk ki a finom géz asztali futót és vettük elő az apró-cseprő réz holmikat; mikor kitettem az első mályvás kompozíciót és közben elcsentem pár szem áfonyát - és ahogy végső soron kirajzolódni láttam a németalföldi csendéletek ihlette esküvői koncepciónkat... Olyan jó volt nekem akkor ott lenni.